Kata és Imi

2021.08.14. - Balatonalmádi, Balatonfűzfő

A nyári péntek forró délutánba hajolt lassan át,

álomba ringatott egy szundira készülő, balatoni kiskacsát.

Ekkor indultunk sétára, hogy megörökítsük

Kata és Imi jegyességének fennmaradt egy napját.

Szelíd hullámok lágy zenéje ölelte körbe a párt,

kiket a zöld növényzet szerelmes karjába zárt.

Egy védett mólóra érve a táj megváltozott,

s a távolba nézve tekintetük a holnappal találkozott.

Mert szombaton örök hűséget fogadnak egymásnak,

jóban - rosszban nekivágva

egymás karjában a világnak -

együtt majd minden próbát kiállnak.

Ez az öröm tündökölt szemükben,

s gyűrűjüket szorongatták a kezükben:

átélni újra a napot, amikor Kata

Imitől egy jegygyűrűt kapott.

Az ötlet gyorsan tettet szült,

de a gyűrű a móló alá repült.

Hirtelen lett a hangulat icipicit feszült,

mert e fontos ékszer két deszka közé került.

Visszafogott lélegzettel indultak neki,

hogy Imi a gyűrűt gyorsan ki is szedi.

A környék apraja-nagyja a hírre összefutott,

s Katának ötletként eszébe jutott,

hogy a virágkoszorú,

mely barna, selymes haján körbefutott,

egy erős fém-drótot tartalmazott.

A sok fehér szirom a móló-deszkára hullt,

s az eszköz sikeresnek bizonyult.

Ekkorra a forró napkorong

már álomra szenderült a horizonton túl,

s a gyűrű ismét Kata ujjára simult.

A kék ég szegélyét a város fényei

naranccsal rajzolták tele,

ebbe a tájba néztek mindketten bele:

“Holnap házaspárként leszek egy vele.”

(C) 2020 Adorjáni Zoltán (fotók és vers)